Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HUNOK ÉS MAGYAROK EREDETE - MAGYAROK TÖRTÉNELME 3 rész

 3 rész

ÁRPÁD UTÁN KÖVETKEZETT ZOLTÁN FEJEDELEM

 

Zoltán (Solt), Árpád-házi fejedelem született és meghalt (896-949), élt 53 évet. Állítólag Abacil, Nyék vezér lánya: A pozsonyi csata fényes győzelme után a frankok nem tudtak belenyugodni a szégyenletes vereségbe, három évig készültek a visszacsapásra, 910-ben a tizenhat éves, IV. Lajos frank király, vezérei felbujtására indított háborút az ugyancsak gyermek Zoltan ellen, azzal a céllal, hogy a magyarokat kiűzze Pannon területéről, és visszaszerezze az elhódított területet. Ez volt az első Augsburgi csata. A Lech mezőn csaptak össze, és Lajos vereségével végződött. Ezután a magyar csapatok átkelve a Rajnán végig dúlták a frank területeket. 911-ben meghalt az ifjú Lajos király és I. Kondrád vette át a hatalmat. Hogy véget vessen a magyarok frankföldi hadjáratának, kényszermegegyezésből adófizetés fejében, megvásárolta a kilenc évig tartó békét. A megegyezés után, bár a magyar hont nem fenyegette támadás a magyarok a svábföldön folytatták pusztító hadjáratukat. Ez a pusztító szó nagyon kemény kifejezés, s a magyarok védelmére legyen mondva, az akkori időkben ezt a hibás politikát követte, minden hatalom. 925–ben Szászországban egy szerencsétlen harci összecsapásnál Zoltán, Henrik király fogságába esett. Azonban taktikai megfontolásból Henrik nem fogadta el a magyarok által felkínált váltságdíjat, és csak úgy szabadon engedte Zoltánt.

 

Hogy mennyi az igazság a magyarok pusztító hadjárataiból, nem lehet pontosan kideríteni, mert a nyugati történetírásokra vagyunk utalva. De azt is megtudhattuk, hogy a magyar hadjáratok sikerét az tette lehetővé, hogy a sajátosan felépített hadművelés stratégiák jelentősen eltértek a nyugat-európai harcmódoktól.

 

Sajnos ebben is fordulat állt be. Elkövetkezett az idő, amikor a németek már kitanulták a

magyarok támadó harcászatát, és beépítették a saját védekező taktikájukba. Így történhetett meg, hogy a szerencse kereke visszafelé fordult, és 933-ban Lehel és Bulcsú támadását sikeresen leverték. Mindezek ellenére 935-ig Európa számos népe a magyarok adófizetője maradt. Sőt, a magyarok portyázásuk során 942- ben egész Spanyolországig eljutottak.

 

FAJSZ FEJEDELEM

 

Fajsz (Falicsi), Árpád-házi fejedelem, Árpád unokája született (?) meghalt (?-955). Állítólag már Zoltán fejedelem halála előtt 947-től Fajsz uralkodott. Uralkodása 955-ig tartott. Pontosan nem tudni, mert nincs rola hiteles feljegyzés. Legfeljebb annyit tudhatunk, hogy uralkodásának ideje alatt 953-ban lázadás tört ki Nagy Ottó német király ellen. Maga a király fia és veje, Vörös Konrád lotaringai herceg szállt szembe vele, de a lázadó hercegek nem bírtak el vele, ezért 954-ben a magyaroktól kértek segítséget. Azonban, ahelyett hogy a magyarok megütköztek volna Ottó seregével, 954 március 1-én (átkelve a Rajnán) Vörös Konrád ellenfeleit támadták meg. Szerencsétlen kimenetelű csata következett. Magyarok a leghatásosabb stratégiájukat, a nyilazást, nem alkalmazhatták, mert esett az eső, Jobb híján felgyújtották Cambrai külvárosát, a várfallal viszont nem tudtak, mit kezdeni. A fejetlenségben megfeledkeztek az óvatosságról, és a várfal védői elfogták Bulcsú testvérét. Hamarosan le is fejezték.

 

A magyarok azzal próbálkoztak, hogy a fejet visszakérjék, de nem sikerült, erre bosszúból leöldösték a foglyokat. Ezzel sem elégedtek meg, tovább portyáztak, Botond Bulcsú és Lehel vezetésével az egész Burgundiát feldúlták. Ezután Itálián keresztül hazafelé tartottak.

 

TAKSONY FEJEDELEM

 

Taksony, Árpád-házi fejedelem, Zoltán fejedelem fia élt és meghalt (931-971) élt 40 évet. 955-től, Fajsz halála után Taksony, Zoltán fia vette át a fejedelemséget. Anonymus feljegyzéséből annyit tudhatunk Taksonyról, hogy apja, Zoltán Fejedelem választott feleséget számára, akit a kunok földjéről hozott, de származás szerint lehetett kazár, vagy besenyő, vagy bolgár. Két gyermekük született, az idősebb –Géza, a fiatalabb Mihály.

 

Taksony nem a nagyapja, Árpád, hazát építő, jövőbe látó, bölcs természetét örökölte, inkább apja, Zoltán, harcias, szilaj természetét. Úgy érezte, küldetése van megbosszulni a 954-ben elvesztett csatát, és visszaszerezni a legyőzhetetlennek vélt magyarok becsületét. Meg sem fordult a fejében, hogy a kevélység nem elég a győzelemhez.

 

AUSBURGI CSATA

 

955-ben elkezdték ostromolni Augsburgot, melyet Ulrik püspök védelmezett. Augusztus 9-n megérkezett Ottó és Konrád herceg hatalmas, felmentő serege, és elkezdték az ellentámadást. A magyarok résen voltak, és taktikával próbálták megsemmisíteni őket. Bulcsú a csapatával az éj sötétjében átkelt a Lechen folyón, a seregek háta mögé került, és onnan támadta meg őket. Amikor Ottó látta a serege futását, maga állt a serege élére és a szent dárdával kezében a magyarokat visszaverte.

 

Hiába a hősies küzdelem a túlnyomó erővel, már nem bírtak el a magyarok és hátrálni kényszerültek, az pedig a végüket jelentette. Csatározás közben megáradt a Lechen folyó és egy részük belefulladt. Egy másik részük a felgyújtott falvak tüzében égtek el, de voltak olyanok is akiket menekülés közben a felbőszült bajor parasztok lincseltek meg. A német krónikások szerint hét magyarnak sikerült megmenekülniük, de közülük: Lehel, Bulcsú és egy harmadik vezér fogságba estek, és Ottó király Regensburgban felakasztatta őket. A németeket is nagy emberveszteség érte, köztük Konrád herceget is a magyar nyilak terítették le.

 

Igaz a vereség nem érintette az egész magyar nemzetet, de okulásul szolgált. A magyarok felhagytak a kalandozásokkal, és inkább hajlottak arra, hogy beilleszkedjenek az európai nemzetek közé.

 

A 955-i második Augsburgi csatához nem csak magyar vereség fűződik, hanem egy szép drámai legenda is. Igaz, kell lennie benne, ha kevés is, valóságnak, mert különben Lehel nevét nem jegyezte volna fel a krónika.

 

Amikor Lehelt és Bulcsút fogságba ejtették, Ottó király elé állították, hogy kimondja felettük a halálos ítéletet. Lehelt féktelen harag fogta el, amint meglátta Ottó mellett az áruló Konrád herceget. Abban a pillanatban az ő halálos ítélete is megszületett. Lehel azzal a kegyes kéréssel fordult a királyhoz, hogy halála előtt utoljára hadd fújja meg a kürtjébe, s azzal búcsúzzon el a világtól. Ottó nagylelkűséget gyakorolva engedélyezte. Zengett a kürt bánatos hangja, elbűvölve a hallgatóságot. Ezt használta ki Lehel, előreugrott, kürtjével, hatalmas csapást mért Konrád fejére. „Menj előttem a másvilágra és légy ott a szolgám”. – mondta neki. Konrád holtan rogyott össze. Lehet, hogy nem a magyarok nyilai végeztek vele?

 

GÉZA FEJEDELEM

Géza, Árpád-házi fejedelem, Taksony fia született és meghalt (949-997), élt 48 évet. Édesanyja Tonuzoba, kun fejedelem lánytestvére. Taksony halála utá örökölte meg  Magyarország fejedelme uralkodói címet. El lehet mondani, hogy Géza, magyarok koronázatlan királya vastag betűvel írta be nevét a magyar történelembe. Felesége Sarolta, akit még hercegsége ideje alatt vett feleségül Öt gyermekük született, négy lány és egy fiú Vajk, a későbbi István király.

 Uralkodása kezdetén még a sztyeppei pogány (sámánizmus) vallásnak hódolt, azonban amikor 972-ben elkezdődött Magyarországon a keresztény hitre térítés, melyet a magyar honba vezényelt Brúnó püspök végzett. A helyzet természetéből adódóan Géza Fejedelem is, a püspök rábeszélésére, és Sarolta ráhatására, áttért a keresztény hitre. De áttért az öccse is Mihály. Mivel Mihály nevéhez sem botrány, sem harci tevékenység nem fűződött, feljegyzés sem maradt róla az utókorra. Mindezek ellenére, a sors kiszámíthatatlansága révén Mihály vérvonala tartotta fenn az árpád házi utódlásokat.

 

Tudni való, hogy a fejedelmeknél, királyoknál, ritka kivétellel, nem a szerelem játszotta a szerepet, hanem a politikai érdekek, és a protokoll határozta meg. Hogyan történt ez Géza fejedelemnél nem tudni, de azt már igen, szerencsés embernek tudhatta magát, hogy Saroltát, az erdélyi Zombor Gyulának lányát, választotta feleségül.

 

Sarolta nem csak nőiesen szép volt, hanem fejedelemasszonynak született. Karizmatikus, kemény természet, férfias erő, ügyesség jellemezte, és úgy forgatta a kardot, mint a legvitézebb férfi. Nem kívánta átvenni urától az uralkodói pálcát, mégis uralkodott rajta, sőt az egész országon. Csupán a magyar hon szerencséjén múlott, hogy a kemény, uralkodásra született asszony magyarrá lett Géza oldalán. Céljául tűzte ki, hogy a magyar népet összebékítse a nyugati országokkal és keresztény hitre térítse. A férjével kezdte, sikerrel. Varázslatos egyéniségének hatására sok nemes és egyszerű pórnép is felvette a keresztény vallást.

 

Sajnos, az áttérés és az új rend elfogadása nem megy rendeletre, a legtöbb magyar kitartott a pogány hit mellett. Még a hitében ingadozó Géza fejedelem is félig megmaradt pogánynak. Azonban a hatalma kiterjesztése érdekében mélyen hallgatott róla. Mindezek ellenére Sarolta rábírására megfenyegette a népet, hogy kardélre hányja azokat, akik nem térnek át. Ez hatott ugyan, de nem mindenkire. A somogyi országrész kormányzója, Tar Szerénd fia Koppány, figyelmen kívül hagyta a fenyegetést, és megmaradt a pogány hit mellett.

 

Sarolta kereszténynek nevelte fiát, Vajkot, akit, ellentétben apjával, teljesen áthatott a kereszténység és Isten szelleme. Sőt, annyira, hogy később ez határozta meg uralkodásának irányvonalát.

Géza fejedelemsége alatt megváltoztak a hazai viszonyok; például véget vetett a (még Taksony idejében betiltott, és itt-ott be nem tartott) kalandozásoknak. A fennhatósága alá tartozó népével sikerült megértetni, hogy teremtsenek értékeket, és a rablás helyett kereskedjenek. Ezzel szemben keményen lépett fel azokkal szemben, akik a magukat önálló törzsi vezetőknek tartották, és kiskirálykodtak. Ezért aztán az oligarchák bosszúból a fejedelem rosszhírét keltették. Géza úgy kívánt védekezni a rágalmak ellen, hogy előbb a külországokkal akarta a békét megerősíteni, hogy az ország belső viszonyait kezelni tudja. A jó kapcsolatok kiépítésére mindenképpen szükség volt, már a gyerekei kiházasítása miatt is. A szász dinasztiához tartozó Ottó herceggel sikerült is, de a dinasztiához tartozó bajor herceggel, Henrikkel fegyveres összetűzésekbe került.

Géza 25 éves uralkodása alatt sok minden történt Magyarországon, ami meghatározta az ország jövőjét, és kulturális fejlődését. Például megvalósult a keresztény egyházszervezet kiépítése. Megalapították a veszprémi püspökséget és a pannonhalmi apátságot. Annak ellenére, hogy Géza elfogadta a császári püspökök segítségét, mindenképpen meg akarta tartani az uralkodói függetlenségét. Ezt úgy fejezte ki, hogy 973 március 23-án kezdődő birodalmi gyűlésre, 12 magyar urat küldött I. Ottó császárhoz, maga és családja helyett. A béke, a kiépített jó viszony fenntartása fejében lemondott, a korábban megszerzett területekről. A függetlenséghez a későbbi, árpád házi utódok is ragaszkodtak.

GÉZA FEJEDELEM HALÁLA

997. február elsején meghalt Géza nagyfejedelem. Alapos megfontolás után István fiára hagyományozta a fejedelemséget, jóllehet Koppány volt a jogosult rá. Nem holmi csalárd törvénytelenséget akart elkövetni, de Koppány, a pogány hite miatt nem jöhetett számításba. Tudta, ha őt jelöli ki utójául, mindent lerombol, amit 25 év alatt felépített. Megszűnik nyugattal az eddig kivívott jó kapcsolat, eluralkodik a fenyegetettség. Annak érdekében, hogy halála után valóban István örökölje meg a fejedelemséget, esküvel fogadtatta meg a főurakkal, hogy teljesítik a kívánságát.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.