Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HUNOK ÉS MAGYAROK EREDETE - MAGYAROK TÖRTÉNELME 4 rész

 4 rész

csaladja-24-24.jpg

 ISTVÁN KIRÁLY-VAJK KERESZTELÉSE

István a Király    

 

 

Isten elégedett lehetett a magyarokkal, amiért három kiváló embert hagyott megszületni: Árpád fejedelmet, Géza fejedelmet és István királyt. Amikor Árpád megvetette lábát a Kárpát-medencében, erős, karizmatikus egyéniségével, bölcs előrelátásával több ezer évben gondolkodott, hogy biztosította népének a magyar hont. Géza fejedelem azzal tetézte, hogy ennek lehetőségét meg is teremtette. Például békét kötött a magyar nemzet és a nyugati országok, főleg a németek között, és megindulhatott a nyugati kultúra beáramlása. Az mellett elültette a keresztény hitet. István királyról elmondhatjuk, meg is valósította, amit Árpád és Géza fejedelem addig kivívott a magyarság fennmaradásáért. felszámolta a pogányságot, törvényesítette a kereszténységet, és Magyarországon beindította a nyugati típusú építkezést, alkotmányos törvényt vezetett be, hogy biztosítsa a magyar nemzetnek a felemelkedéshez való utat. Hatalmas, embert próbáló felelősséget vett a vállára, hogy megszilárdítsa Árpád vezér azon elképzelését; a magyar nemzet örökre fennmaradhasson.

 

Az évezredek történetírói kipolírozták történelmünket, itt-ott humánusabbá csiszolták, mint a valóság volt, és szép legendákkal egészítették ki. Ezt tették a többi nemzett történészei is. Azonban lényeg a végeredmény: ezer éve él Magyarország.

Szent István király (születése nevén Vajk) 970-980 körül Esztergomban született, Géza fejedelem kívánságára 996-ban feleségül vette II bajor herceg lányát, Gizellát. A feljegyzések szerint házasságukból három lány és két fiú született; Ottó herceg 1002 körül, de még nagyon fiatalon elhunyt, aztán 1007-ben megszületett Imre-Henrik herceg, a leendő trónörökös. Nagy tervek vártak megvalósításra István számára, nagy küzdelmekkel. Ami még nem sikerült apjának, Gézának, a törzsek szövetségéből, annak fejedelemségét (igaz, nem kevés vérontások árán), egységes, keresztény királysággá alakította át. Ezúton óriásit lépett az európai kultúra befogadására, a nomád életforma megreformálásában.

Európában a fejlődést a kereszténység terjedése jelentette, a pogány hit kora lejárt, és a történelem már nem akart letérni erről az útról. Igaz a napimádó magyarok ősi hitét nehéz volt megingatni, a kereszténységre való áttérítés nem mindig talált termékeny talajra. Istvánnak számolnia kellett ezzel a nehézséggel, ami nem ment szép szóval, elfogadtatta erőszakkal. Számolnia kellett Koppánnyal, a jogos trónkövetelővel is, akivel komoly összeütközésre került sor. Sok magyar vérnek kellett elfolynia, sok fejnek kellett megválni testétől, hogy eldőljön: kereszténység vagy pogányság, és ki legyen a magyar nép uralkodója? Ennek eldöntésében nagy szerepet játszott Bizánc és Német befolyás.

 

Bizánciak Koppányt dédelgették keblükön, Istvánt a németek. Tették ezt mindketten a befolyásuk érdekében. 998-ban, Veszprém közelében, Csatáron lezajlott az ütközet, István részéről: Valecin vezetésével. Az ütközet Koppány életébe került, pogányoknak pedig vesznie kellett. Amilyen erőszakos volt Koppány, a kereszténység elleni támadása, olyan kemény volt István megtorlása, a csata után. Példát kellett statuálnia, Koppány testét felnégyeltette, és az ország négy várának (Veszprém, Győr, Esztergom, és Gyulafehérvár) kapuja fölé kifüggesztette, jelképül, hogy ez vár mindenkire, aki a kereszténységnek ellenszegül. Végül Koppány testrészeit Csoltó rovósámán (rovásfaragó) összeszedte, és feltételezhetően, valahol a besenyők határvonalán eltemette.

 

Lényegében István, Koppány meggyalázásával megszegte az ősi magyar törvényeket. A cél szentesíti az eszközt magasztos elgondolásból a saját érdekeit fölé helyezte az Árpád ház törvényeinek. Anyja Sarolta is ezt tette, amikor megtagadta Koppánytól, hogy pogány szokás szerint nőül menjen hozzá. Ugyanis a pogányok törvénye szerint Géza nagyfejedelem elhalálozása után, ez volt a kötelessége.

Nem lehet tudni, milyenné alakul a magyar hon belpolitikai helyzete, ha Koppány győzelmével végződik az összecsapás. Vélhetően külpolitikailag a bizánci befolyás alá kerül. Az semmiképpen nem szolgálta Magyarország érdekeit, ha nyugattól eltávolodik. Kárpát-medence szerves része (az is volt) nyugatnak, és népének, kultúrájának is azzá kellett válnia.

Miután István kiterjesztette a kereszténységet az egész országra, nem elégedett meg ennyivel, célul tűzte ki, hogy belépjen az európai keresztény nemzetek sorába, megkoronáztassa magát, és a határon túl is, mint keresztény uralkodó váljon ismerté. Bölcs előrelátásból, olyan feltételek mellett akarta megvalósítani, hogy megtarthassa Magyarország részére a függetlenséget. A koronázás 1000 vagy 1001 augusztusában létre is jött, melynek történését a krónikások egy gyönyörű legendában örökítették meg.

II Sylveszter gyakorolta a pápaságot Vatikánban, s éppen azon szent kötelességén munkálkodott, hogy Boleslav lengyel herceg számára, a lengyel küldötteknek, ünnepélyes keretek között átadja a koronát. Az időpont is ki volt már tűzve, amikor a sors másképp rendelkezett. A pápának különös álma volt az éjjel. Álmában megjelent egy angyal, és azt mondta neki: ne adja oda a lengyeleknek a koronát, mert arra van egy illetékesebb. Reggel küldöttek jönnek egy kis országból, és kérni fogják a koronát a fejedelmük számára. Nekik adja oda, mert rászolgált, e megtiszteltetésre.

Másnap reggel valóban megjelentek Vatikánban a küldöttek, a kalocsai érsek, Anasztáz vezetésével, koronát kérni a magyarok fejedelme részére. Az érsek ékesszóló beszámolója István apostoli nagyságáról, a korona elnyerésére, olyannyira elkápráztatta a pápát, hogy változtatott az eredeti tervén. A koronát, apostoli áldása kíséretében, a magyaroknak adományozta. Ez akár igaz is lehetett, csakhogy a feljegyzések szerint, ebben a döntésben nem kis szerepet játszott III. Ottó császár, akinek II. Sylveszter elkötelezettje volt

A koronázás után sem ülhetett István elégedetten trónján, feladatait még nem fejezte be. Továbbra is maradtak olyan magyar területek, ahol a törzsi uralkodó tartotta kezében a kormányzói pálcát. Például Erdély. Ide is ki kellett terjeszteni a kereszténységet, leverni a törzsi uralkodást, s ezzel megerősíteni a saját hatalmát is. 1003-ban megkezdte harcát Erdély ellen, és saját nagybátya: Prokuj Gyúla ellen, akit a legyőzés után fogságba ejtett a családjával együtt. Erdélyországot beolvasztotta Magyarországba, és elkezdődhetett a keresztény hittérítés.

 

Prokuj Gyulának sikerült megszöknie fogságból, és átszöknie vitéz Boleszló lengyel fejedelemhez. Boleszló Egy korábban elfoglalt felvidéki magyar erődítményt bízott rá, István pedig kegyet gyakorolva, nagylelkűen utána küldte a feleségét, azonban egy idő múlva kiverte onnan. Miután István elfoglalta Észak-Erdélyt is, létre hozta a vármegyét annak ispánságát, és megalapította az erdélyi püspökséget, s ezzel négyre emelkedett a magyar egyházmegyéinek száma. Ugyanis a kánonjog szerint, négy egyházmegye kellett ahhoz, hogy összeálljon egy önálló egyháztartomány. (A vármegyék olyan sorrendben és nagyságrendben alakultak, ahogy, és ahol Istvánnak sikerült a törzsi uralkodást felszámolnia.)

 

Hátra volt még két törzsi állam, az egyik az erdélyi vajdaság, ahol a 10. század óta Kreán volt a törzsi uralkodó, a nép vajdának hívta. Miután István legyőzte, és az összecsapásnál megölte, helyette új ispánt (Gyulát) nevezett ki, de a nép öt is vajdának nevezte. Így jött létre az erdélyi vajdaság.

1008-ban István a fekete magyarokat, a kavarokat győzte le. Ott 1009-ben megalapította a pécsi püspökséget. A feljegyzések szerint a kalocsai érsekség is ennek kapcsán alakulhatott meg. A fekete magyarok területén alakult meg Baranya, Tolna, Bodrog és Bács megye.

Ezután már békés körülmények között zajlottak a területek magyarosítása. Géza fejedelem halála után a lányai kiházasítása is Istvánra maradt, s ezt igyekezett hasznosítani a politikában. Jól számított, a fegyverek pihenhettek, miközben egyik testvérét a kavar törzs vezetőjéhez, Aba Sámuelhez adta feleségül, és rávette, hogy áttérjen a keresztény hitre. Ennek fejében István egy frissen alapított palotaispán címet adott neki. Az országrész beolvadt Istvánéba, így Mátra vidékén megalapította az egri püspökséget.

A második lánytestvérével is hasonlóképpen járt el, hitvesének Orseolo Ottót szemelte ki, és 1009-ben hozzá is adta feleségül. Ezzel a házassággal két legyet ütött egy csapásra. Sógora területét megszerezte fegyver nélkül és megszűnt egy régi magyar-bizánci rosszviszony. Vatával, a körös- vidék törzsfőjével is sikerült békés úton kiegyezni, úgyannyira, hogy Vata felvette a kereszténységet.

Nem mindegyik törzsi államot sikerült Isvánnak a keresztény hit számára békés úton bekebelezni, ez volt Ajtony vezér (állítólag Glád fejedelem –aki Árpádnak behódolt - leszármazottja), a Maros vidéki törzsi állama. Igaz Ajtony vezér is felvette, görög rítus szerint, a kereszténységet, de bizánci befolyás alatt uralkodott. sutba dobva a kereszténység szabályait, a saját maga által megszabott életet élt. Például hét feleséget tartott, amit nem lehet keresztényinek nevezni. 1028-ban István hadat indított ellene, melynek élére Csanádot állította. Az összeütközésben Csanád győzött, és Antonyt lefejezte. Ezzel a győzelemmel a Maros vidéki törzsi állam is beolvadt István országába, aki megalakította a Csanád megyét, és újabb püspökséget létesített. Ettől az időtől fogva, minden kétséget kizárva, István egyeduralkodóvá vált az egész Kárpát-medence területén.

István hiába próbálta kerülni a határon kívüli fegyveres összetűzéseket, de a németek nagy veszélyt jelentettek a magyarok számára, amely már Árpád ideje óta fennállt. 1029 időszakában gátlástalanul fosztogattak a magyar területeken, mire István válaszul ugyanezt tette a bajor területeken, bár tudta, hogy ez nem oldja meg a konfliktusokat. Valóban nem. A magyarok betöréseire hivatkozva II. Konrád német-római császár 1030-ban megtámadta Magyarországot. A valóságos cél: a német uralom kiszélesítése s ebbe a magyarok is beletartoztak. A másik ok: egyben Istvánt akarta térdre kényszeríteni, és hűbéressé alázni. A magyar állam nem volt háborúra felkészülve, különösen egy erős haderővel szemben, ezért István nyílt támadás helyett kemény taktikához folyamodott. Szinte minden élelmet megsemmisített a bevonuló ellenség előtt. A várt eredmény nem maradt el, az éhező, legyengült németek visszavonulásra kényszerültek. A visszavonulás is csak nagy keservek között sikerült, sőt István hadai (nem megerősített forrásból tudni, amelyet Imre herceg vezetett) a visszavonuló németeket Bécsig üldözte, és ott leverte őket. Ezzel a győzelemmel István azt kívánta jelezni a külső országoknak, ha megtámadják, képes megvédeni magát.

Ottó herceg elvesztése után, István minden reményét Imrében találta meg, Őt nevezte meg utódjául. Ez ellen nem emeltek kifogást a püspökség sem. István és Gizella minden áldozatot meghoztak, hogy művelt, okos, harcedzett uralkodót neveljenek fiúkból. Ezt a bizalmat a Győrszentmártoni (ma Panonhalma) udvarában tartózkodó, magas tudású, aszkéta életű Gellért nyerte el. Két évig tanította latinra, azon kívül a tanulékony herceggel elvégeztette, az akkori kor, legmagasabb iskola fokozatait; a triviumot (nyelvtan, retorika, dialektika), a quadividiumot (csillagászat, számtan, mértan, zene). Mindezek mellett mindenre megtanította, amit a keresztény vallásról tudni kell. Sőt beavatta a papi élet rejtelmeibe. Végül is, ez határozta Imre herceg életvitelét. Az államirányítás tudományát, a hadvezérséget és a diplomáciát apjától, István királytól tanulta meg. István felkészítette fiát az uralkodásra. „Intelmek Imre herceghez” írásban adta meg személyes utasításait az uralkodáshoz. (Ezt az írást, amelyet a király végrendeletének is tartanak, századok múltán a Corpus Juris Hungaricibe, a Magyar Törvénytárba is felvették.)

 

Imre herceg 23 éves korában fejezte be tanulmányait, és készen állt az uralkodásra. Jóllehet Imre herceg még fiatal volt, de az utódok megszületése miatt feleséget kellett szerezni mellé.. Írásos bizonyíték nem maradt fenn a házasságról, de a hagyomány szerint: lengyel, horvát vagy görög uralkodóházból választhatott feleséget. Ez meg is történ az akkori kor hagyománya szerint, s Imre ugyan már házasságban élt, az utód nem akart megszületni, csak egy legenda: (Gellért nevelési módszere eredményeként) szüzességi fogadalmat tett, a testi közelséget elutasította, mert erkölcsileg romlandónak tartotta. (Veszprémi hagyomány szerint titokban a város székesegyházának északi oldalán lévő Szent György-kápolna falai között tett tisztasági fogadalmat. Ilyenformán hitvesével is megőriztette a szüzességét. Istvánnak és Gizellának erről nem lehetett tudomásuk, mert nem fűződött érdekük ahhoz, hogy ne szülessen unokájuk, és utód nélkül maradjanak. Istvánnak ugyan feltűnt néha fia komorrá válása, és hogy szeret magába vonulni, de azzal űzte el aggodalmát, ha nőül veszi szép mátkáját, magától elmúlik.

 

Amikor 1030-ban Konrád német-római császár hadjáratot indított Magyarország ellen, a győri győztes csapatot már Imre vezette. Sőt, 1031-ban, István által felajánlott esztergomi békeszerződés aláírásakor is részt vett Imre herceg. Ezzel Magyarország része lett Morvamezővel együtt, Lajta és Fisha folyó közötti terület.

 

1031-ben beköszöntött az a történelmi időszak, amikor István király már elég érettnek tartotta Imre herceget, hogy a koronát átadja neki. Ezt az is bizonyítja, hogy a korábbi koronázási palástot elkészítette Gizella királyné. Imre helyett szörnyű hír érkezett: Imre herceget vadászatközben halálra sebzett egy vadkan, és 1031.szeptember 2-án belehalt sérülésébe.

 

Gyászba borult, nem csak a királyi család, hanem az egész ország Imre herceget megsiratta az egész magyar nép. Istvánra nagy csapást mért a tragédia, testét lelkét megbetegítette és ezt súlyosbította, hogy feje felett feltornyosultak a gondok. Gyötörte, kínozta a tudat, hogy senkit nem talált alkalmasnak, aki halála után az országot a kereszténység hittel vezetné tovább. Sajnos a magyar nemzet nagy része tudat alatt még pogány maradt. Legalább még egy emberöltő hiányzott, hogy igazi kereszténnyé váljanak.

 

A betegség egyre nagyobb erőt vett Istvánon, és egyre jobban gyengült, az idő sürgette, komolyan kellett venni a trónutódlást. Végül is, választása nem vérrokon Orseolo Péterre, az egyik húgának fiára esett. Az ugyan ellene szólt, hogy Velencébe született, neveltetése is különbözött a magyar szokásoktól, de István nagyon kedvelte. Kedvelte, mert őszinte keresztény hitnek megfelelő életet élt. Joggal remélte, hogy mint magyar király, ott folytatja, ahol ő abbahagyta.

 

Ez keltette fel a vérrokon Vazul (Vászoly) Géza fejedelem Mihály fiának a nem tetszését, aki számított a trónutódlásra. Megszervezte István megöletését, ami balszerencséjére nem sikerült. Miután a merénylő bejutott István szobájába elejtette a gyilkos kést, amire István felébredt. Ekkor a gyilkos térdre esve könyörgött az életért, és megnevezte a felbujtóját, Vazult. Ezután szabadon távozhatott. István nem vette el Vazul életét, de példás büntetést mért rá, kiszúratta a szemeit, és ólmot öntetett a fülébe, fiait száműzte Lengyelországba.

 

Egy jóval későbbi legenda szerint, valószínű István király nevének tisztára mosása végett, az akkori krónikás más megvilágításba helyezte Vazullal kapcsolatos történetet. Amikor a beteges király hosszas töprengés után unokaöccse mellett döntött, Vazul a nyitrai börtönben raboskodott, ahová István csukatta. egy fiatal korban elkövetett bűnéért, így küldötteket menesztett, hogy hozzák el a börtönből.

 

Gizella királyné nem így gondolta. Jóllehet egyetértésben, különösebb konfliktusok nélkül élte életét Istvánnal, semmiképpen nem akarta, hogy Vazul kerüljön a trónra, a cselszövésre készen állt. az egyik udvarnokkal, mielőtt Vazul szabadítói megérkeztek, kiszúratta a szemét, fülébe ólmot öntetett.

 

Ezzel nem fejeződött be Gizella cselszövése, elindította András, Béla és Levente ellen is az ármánykodást, a rágalmazásokat, hogy István előtt befeketítse őket, nehogy eszébe jusson közülük választani utódot. Sőt bizonyítani is akarta, alkalmatlanságukat, felbérelt egy gyilkost, hogy lopódzón be a király hálószobájába, és tegyen kísérletet a meggyilkolására. Úgy is történt, amikor az ágyához, és a fegyvere elejtésével felébresztette a királyt.

 

István felriadt. — Ha Isten velem, ki van ellenem?! — kiáltotta.

 

Ekkor a gyilkos térdre esett és azt hazudta, az unokaöccsei bérelték fel, hogy ölje meg. Túlságosan hihetően hangzott, István úgy gondolta, a gyilkos csak is cselszövéssel juthatott be a szobájába. A gyilkost elengedte az unokaöccseit börtönbe záratta. Ám amikor a meghallgatásukra került sor, a viselkedésükből rögtön látta, hogy ártatlanok. Amikor pedig meglátta Vazult megcsonkítva, felismerve a cselszövést elszörnyedésében sírva fakadt. Rögvest magához hívatta a három unokaöccsét, és azt tanácsolta nekik, sürgősen meneküljenek ki az országból, mert az életükre fognak törni. A három testvér Prágába menekült.

 

István király 1038. augusztus 15-én örökre lehunyta a szemét. Pontosan nem tudni hol, talán Esztergomban. Testét a székesfehérvári bazilikában helyezték el.

 

Bármennyire kikozmetikázva maradt ránk, az utókorra Szent István alakja, nagyságát semmi nem homályosíthatja el. Nem vitatható el tőle, hogy minden vitatható cselekedete ellenére, ezer éve államalapítóként tiszteljük.

 

A trónon Orseolo Péter következik

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.