Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


VERSEK GYERMEKEKNEK: LEGSZEBB MAGYAR VERSEK ÉS MONDÁK GYEREKEKNEK

  MAGYAR VERSEK MONDÁK GYEREKEKNEK
ÉS ÁLTALÁBAN FIATAL KORÚAKNAK

 

 

Kép

 Pósa Lajos verse                  

MAGYAR VAGYOK, MAGYAR

Magyar vagyok magyar, magyarnak születtem,

Magyar nótát dalolt a dajka felettem,

Magyarul tanított imádkozni anyám,

És szeretni téged gyönyörű szép hazám!

 

Berajzolta képed, szívem közepébe,

Beírta nevedet a lelkem mélyébe.

Áldja meg az Isten a keze vonását!

Áldja meg, áldja meg magyarok hazáját!

 

Széles e világnak fénye, gazdagsága,

El nem csábít innen idegen országba.

Aki magyar, nem tud máshol boldog lenni!

Szép Magyarországot nem pótolja semmi!

 

Magyarnak születtem, magyar is maradok,

A hazámért élek, ha kell, meg is halok!

Ringó bölcsöm fáját magyar föld növelte,

Koporsóm fáját is magyar föld termelje!

 

 

 

 

 MAGYAR MONDA

 

Nem elég a magyar lobogót lengetni, a szívben is magyarnak kell lenni, és a gyermekeinket, gyűlölködés nélkül, erre nevelni!

 

Kép

 

Benedek Elek verse

 

NE BÁNTSD A FÁT

Ne bántsd a fát, hisz ő is érez,
Szép gyöngén nyúlj a leveléhez.
Ágát ne törd, lombját ne tépjed,
Hadd annak, ami, épnek, szépnek.
Szeresd a fát!

Édes gyümölcsét várva-várod,
S te mégis letörnéd a virágot?
Szegény virág gyorsan elszárad,
S te bánkódnál majd, késő bánat.
Ne bántsd a fát!

Fa lombja közt viharban, vészben
Lám meg se ring madárka fészke,
Fáradt ha vagy, leülsz alája,
S elszenderít madár danája.
Szeresd a fát!

Anya ő is, minden levélke
Egy-egy gyermek, gonddal nevelve.
És gyermek minden ágacskája,
Szeretettel tekints fel rája.
Ne bántsd a fát!

Mindaz, kik fákat ültetének,
Sírjukra szálljon hálaének,
Ásóval is költők valának,
Szép lombos fákról álmodának.
Szeresd a fát!

 

 

 

 

 

 

 

  Monda: Kik a legfontosabbak a gyermek életében. 

Ki a legszebb a világon?- Édesanyánk.
Ki a legodaadóbb a világon?- Édesanyánk.
Ki tartja melegen a családi fészket?- Édesanyánk.
Kinek óvó keze simogat?- Édesanyánké.
 
Ki biztosítja életünk fennmaradását?- Édesapánk.
Ki a családi fészek védője?- Édesapánk.
Kinek felelőségtudata építi jövőnket?- Édesapánké.
Kire tekintünk fel büszkén?- Édesapánkra

                         

 

Kép

 

 Gyulai Pál: A szarka és a gilice   

 

Egyszer a szarkához

Gilice betoppan:

"Taníts, hogy kell fészket rakni,

Te tudod legjobban."

 

"Szívesen, húgocskám!"

Dolgozik már rajta.

"Csak így, csak úgy, csak, csak, csak!"

Mindegyre azt hajtja.

 

Szótlanul ott ülni

Gilice is restell.

Búgó hangján: "Túdom, túdom,"

Beszélgetni kezd el.

 

"Hát csináld, ha tudod!"

Szarka mond haraggal,

Félbe-szerbe hagyja dolgát,

S elröpül azonnal.

 

Szarkáéhoz képest,

Fészke gilicének

Ezért maradt csak egy darab -

Eddig tart az ének.

 

Kép

PETŐFI SÁNDOR:  TALPRA MAGYAR 

Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

 

Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy híréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

(Pest, 1848. március 13.)

 

 

 

 kolcsey-ferenc.jpg

KÖLCSEI FERENC: HIMNUSZ

Isten, áldd meg a magyart,
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.

Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.

Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villamidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.

 

Hányszor zengett ajkain
Ozmán vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!

Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szerte nézett, s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág, és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger felette.

Vár állott, most kőhalom;
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virúl
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szeméből!

Szánd meg, isten, a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!


Cseke, 1823. január 22.

 

 

 

0000.jpg 

KISFALUDY KÁROLY

 

Szülőföldem szép határa

 

Szülőföldem szép határa!
Meglátlak e valahára?
A hol állok, a hol megyek,
Mindenkor csak feléd nézek.

Ha madár jön, tőle kérdem,
Virulsz-e még szülőföldem!
Azt kérdezem a felhőktől,
Azt a suttogó szellőktől.

De azok nem vigasztalnak,
Bús szívemmel árván hagynak;
Árván élek bús szívemmel,
Mint a fű, mely a sziklán kel.

Kisded hajlék, hol születtem,
Hej tőled be távol estem!
Távol estem, mint a levél,
Melyet elkap a forgószél.

 

 aranyjanos-2.jpg

ARANY JÁNOS 

A rab gólya

 

Árva gólya áll magában
Egy teleknek a lábjában,
Felrepülne, messze szállna,
Messze-messze,
Tengerekre,
Csakhogy el van metszve szárnya.

 

Tűnődik, fél lábon állván,
El-elúnja egyik lábán,
Váltogatja, cserélgeti,
Abban áll a
Mulatsága,
Ha beléun, újrakezdi.

Szárnya mellé dugta orrát,
Messze nézne, de ha nem lát!
Négy kerítés, négy magas fal;
Jaj, mi haszna!
Bár akarna,
Kőfalon nem látni átal.

Még az égre fölnézhetne,
Arra sincsen semmi kedve:
Szabad gólyák szállnak ottan
Jobb hazába;
De hiába!
Ott maradt ő, elhagyottan.

 

 

 

Várja, várja, mindig várja,
Hogy kinő majd csonka szárnya
S felrepül a magas égig,
Hol a pálya
Nincs elzárva
S a szabadság honja kéklik.

Őszi képet ölt a határ;
Nincsen rajta gólyamadár,
Egy van már csak: ő, az árva,
Mint az a rab,
Ki nem szabad,
Keskeny ketrecébe zárva.

Még a darvak hátra vannak,
Mennek ők is, most akarnak:
Nem nézi, csak hallja őket,
Mert tudja jól,
Ott fenn mi szól,
Ismeri a költözőket.

Megkísérté egyszer-kétszer:
Nem bírná-e szárnya még fel;
Hej, dehogynem bírná szárnya,
Csak ne volna
Hosszú tolla
Oly kegyetlen megkuszálva!

Árva madár, gólya madár,
Sohse nő ki tollad, ne várd,
Soha többé, fagyos télig;
Mert, ha épen
Nő is szépen:
Rossz emberek elmetélik!

(1847)

 

 

 

PETŐFI SÁNDOR VERSE: SZEGET-SZEGGEL
 

  Jaj, a hátam, jaj a hátam
Odavan!
Szomszéd bácsi kiporozta
Csúfosan.
Átkozott a görcsös fütykös
Somnyele!
Mellyel engem oly pogányul
Csépele.

Mért is tart hát kertet s benne
Körtefát?
És az isten rá gyümölcsöt
Minek ád?
Csábítólag kandikált a
Körte rám;
Csábjait ki már sehogy sem
Állhatám.

Átugortam a palánkon -
Átesém!
Hogy megingott bele májam
És vesém.
S nem elég ez; szomszéd bácsi
Rajtakap,
S akkor jött még a valódi
Haddelhadd.

Én teremtőm! mért is értem
E napot?
Megrakott, hogy minden csontom
Ropogott.
Nesze, monda, nesze másik,
Harmadik!
És a mindentudó tudja,
Hányadik.

Jelen volt a holdvilág a
Lagzinál;
Búsan nézte: szomszéd bácsi
Mit csinál.
Fellegekből vett magára
Gyászmezet,
És megosztva szenvedésem
Könnyezett.

 

Ő, csak ő nem könyörüle
Egyedül;
Három a tánc! monda, s egyre
Hegedült, -
Hegedült a bottal hátam
Közepén,
Keservesen, siralmasan
Jártam én.

...De'szen jól van! kiheverem
Én e bajt.
S visszakapja még a kölcsönt,
Vissza majd.
Tudjuk, hányat vert az óra,
Tudjuk ám!
Ön is rak a tűzre rossz fát,
Bácsikám.

Ablakunkhoz estenként mért
Sompolyog?
Vettem észre, hányadán van
A dolog.
Más szemében ő a szálkát
Megleli,
S az övében a gerendát
Feledi.

A deákné vászonánál
Ő se' jobb:
Engem dönget a lopásért
S szinte lop;
Lopni jár ő, csókot lopni
Nénihez,
Míg anyánk a bibliában
Levelez.

Tegye lábát ablakunkhoz
Ezután:
Fogadom, nem nézek által
A szitán.
Megugratni vagy anyánkat
Hívom át,
Vagy leöntöm dézsa vízzel
A nyakát!

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

nagyon jó

(anna1262, 2015.10.18 11:57)

KÖSZÖNÖM!nagyoon jó segített a házimba is :)

208

(ROBERT, 2014.11.16 12:27)

KOSZONOM

Budapest

(Tanitónéni, 2013.07.23 09:55)

Kedvesek, ígéretesek, sok oldalúak az oldalak, csak kevés a mese, és versből is több kellene. Legalább egy rövid vers, minden neves költőtől. Köszönöm, hogy láthattam!

1274 LAKESHOR RD CLEAR CREEK ONTARIO KANADA

(GERGELY ARPAD, 2013.01.04 20:32)

GYAVA NEPRE NEM ILLIK A MAGYAR SZO!!!!!!!!!!!!!

ófehértó

(kozma melinda, 2012.10.29 11:08)

szia nagyon jó

Románia

(Eve, 2012.08.13 17:27)

Ez az oldal nagyon jó, mert házi feladatmban is segitett, köszönöm!

Románia

(Bence, 2012.07.22 10:10)

Nagyon hasznos ez az oldal is, köszönöm nektek

tass petőfi utca 13

(gáspár meli8ssza, 2011.12.14 17:03)

heloka szeretek olvasni
tanulgatok
matekakedvencem
enyike

tass petőfi utca 13

(erik, 2011.12.14 16:58)

szeretek olvasni és tanulgatni

petőfi utca 13

(melissza, 2011.12.14 16:56)

szeretek olvasni tanulgatok enyi